H&M, szexuális bokacsizma és az olasz pasik
Minden lány imád vásárolni, így én is. Egyetlen egy
bolt van, ahova ész nélkül bemegyek, az pedig a H&M.
(táskát utálok vásárolni, az nem érdekel). Már 2 hete készülök a
nagy H&Mezésre, gondolván, ott megtalálom életem legszebb
bokacsizmáját, nagyot csalódtam, mert még sosem volt ilyen rossz a
bolt. Végül máshol leletem rá az álom cipellőre, de ez már más
kérdés...(azt élvezem a legjobban, amikor beszerzek valami extrém
darabot és mindneki lenézi rólam...nah ez a cipő pont
olyan!!!!)
Hazaérve a vásárlásból folyamatosan értek támadások a súlyommal
kapcsolatban, ami már nagyon kezdett idegesíteni, de megértem, hisz
aggódnak értem. Étvágyam ismét nem volt, már több, mint egy hete
alig eszem, jó bevallom..fogytam, na és? Ki az, aki nem ad le
néhány kilót betegség alatt? Ennyi XD
Ma külön biológia órám volt, ami majdnem 3órán
keresztül tartott. "Véletlenül" felsőfokú szinten tanultam
meg a növénytant, így feltünően jól ment az anyag, agyon lettem
dícsérve. Pénteken újabb biosz órával kezdek reggel, már alig várom
=), utána pedig megrohamozzuk IKEA-t, aztán leégetjük a konyhánkat
muffin sütés közben...(jó nem, mert én már profi vagyok benne),
aztán ha készen lesz, akkor begubózunk és megnézzük a Willy a
bálnát XD
Tanfolyamra menet beugrottam a Postára, ami nem is
olyan nagy szám, mert mindenki volt már ott. Fizettem be a
csekkeket, de Anyucim elfelejtett kitölteni egy részt, amit nekem
kellett beírnom. Egy öreg nőci mögöttem türelmetlenül kérdezgetett,
hogy amíg írok, addig nem-e fizethetné be, jó mondta neki postás
csaj, hogy nem, én vagyok soron. Az "idősödő" hölgyet csak nem
hagyta nyugodni a gondolat, hogy én előtt merek írni, ezért velem
is elkezdett kötözködni. Szerinte ugyanis illetlenség ilyet
csinálni és neki más dolga is lenne, mint várni. Olyan hangnemet
engedett meg velem szemben, ami kezdett felbosszantani, ugyanakkor
méregetett is, mintha nem látott volna még embert (biztosan zavarta
valami..khmkhm). Mondtam neki, hogy nem érdekel, hogy
illetlenség-e, most én így csinálom, amúgy meg ha ennyire sietős,
akkor előbb el kellett volna indulni és akkor előbb kerül sorra,
mint én. Valószínüleg nem tetszett neki, hogy vissza mertem neki
szólni, ezért tovább folytatta és csak nem dugult el.....Azt
mondta, hogy nem meri elképzelni, hogy milyen nevelést fog kapni
majd az én gyerekem, válaszképpen megdícsértem, hogy neki ez a
legnagyobb problémája, hogy az én gyerekem milyen nevelést fog
kapni, bár lehet, hogy túlságosan ráér, ezért üti bele az orrát az
én jövendőbeli gyerekem nevelésébe. Hozzátenném, hogy nekem egy
másik pultnál is volt dolgom, és mire én azt is befejeztem, ő még
mindig ott panaszkodott, hogy 30éve jár erre a postára, d eilyen
még nem történt vele, hát igen, ez tényleg szörnyű. Biztosan másba
is belekötött, de én voltam az egyetlen aki eddigi élete során nem
tűrte el, hanem "elbeszélgetett" vele. Akkor most ki beszél itt mai
fiatalokról? Nem a mai fiatalok kezdik ki mások idegrendszerét....
(Mellékesen meg olyan néző közönségem volt, hogy az hihetetlen,
tátott szájjal álltak és csak engem bámultak, mintha nem láttak
volna idősek által felbosszantott fiatalt)
Angolozás is jó volt, utána rögtön hazafelé vettem
az irányt, de ma sem siekrült "csendben" végigsétálnom az utcán.
Egy csomó olasz srác jött oda hozzám és keresték az útvonalat.
Olaszok Magyarországon....hááááát, nem mondok semmit. Mivel nem
éppen tudok olaszul, ezért inkább mentem tovább, de ők szorgosan
jöttek utánam. Nagyon aranyosak votlak, de az olasz srácok azok,
akiket kihagynék az életemből. Annyit azért siekrült megérrtenem,
hogy szerintük csinos vagyok és jó a szoknyám, lehet ez is az útba
igazítás kérés része. Ellenkeztem veszettül és végül sikerült
lemennem a metrohoz. Villamosról leszállva egy másik réteg is
"megtalált" , szerencsém az volt, hogy egyik ismerősömmel
összetalálkoztam és haza kísért.
Ez is vicces, más emberek miatt húzzak zacskót a
fejemre? Ennyi a tisztelet más emberek iránt? Mármint szeretem én
eldöntnei, hogy mit csinálok, mit veszek fel és furcsa, hogy
manapság nem tehetek meg dolgokat, csak azért, mert esetleg
bánthatnak...Hehhh, bevadultam XD, najó nem, igazából képtelen
vagyok megvédeni magamat, mert nem szeretem az erőszakot, sem pedig
a kiabálást, de néha azért nálam is elszakad a cérna..
Tovább »
betegség, teázó, tanfolyam, barátnő...
Hétfőn: Lebetegedtem, erős gyomorfájdalomra ébredtem, még
enni sem tudtam. Úgy döntöttem, hogy "meglátogatom " az orvost. Az
doktor egy heti szigorú diétára fogott, gyógyszerekkel látott el és
visszarendelt kontrollra. Így betegen láttam neki a napnak, nem
akartam tétlenül feküdni az ágyban és nézni ki a fejemből, ezért
elkezdtem biológiát tanulni, tudván, hogy máskor nem nagyon van rá
időm, csak ha jön hozzám a különtanár. Nem is olyan rossz tantárgy,
érdekes, egészen belelendültem. A hétfő hamar eltelt, annak
ellenére, hogy milyen rosszúl éreztem magamat. Napközben azért még
felmentem a "VILÁGHÁLÓRA" és beszélgettem a barátaimmal, igaz ők
nem betegség miatt maradtak otthon....
Kedd-szerda: Rosszabodott a helyzet, a gyomrom már evés után is
iszonyatosan fájt, így eljutottam arra a pontra, hogy szinte semmit
sem ettem. A napjaim nagy részt abból álltak, hogy felkeltem, ettem
egy keveset, visszafeküdtem aludni, felébredtem délután és utána
bioszt tanultam. A keddi nyelvtanfolyamra nem mentem, egyszerűen
képtelen voltam rá. Így három dolog határozta meg a
"programjaimat": alvás, tanulás, telefonálás... Rettentően izgalmas
volt, ennek ellenére ismét hamar eljöttek az esték, nem mondhatni,
hogy unatkoztam, csak vártam, hogy elmúljon a fájdalom. Nem is az
izgatott, hogy már hétfő óta kb. semmit nem ettem, hanem még a jó
kis nutellát sem kívántam, na ez már tényleg ijesztő. És
természetesen a teák, egy hét alatt szinte az össze ízt végigittam,
erdei gyümölcsöstől, a vaníliáson keresztűl a fahéjjasig MINDENT.
Szerdán már szüleim elszreettek volna vinni orvoshoz, de más
"elfoglaltságuk" miatt nem értek haza időben, így megúsztam az
újabb vizsgálatokat, de ami késik, nem múlik...
Csütörtök: Ezen a csudiszép napon visszamentem az orvoshoz.
Szerinte megmaradok, nem kell aggódni, de szépen lassan kezdjek el
többet enni, de a diétának hétfőig maradnia kell és ha nem javulok
akkor ismét vissza kell hozzá mennem. Az orvost tehát "megúsztam"
nem csinált velem semmi "gonoszat", boldog voltam. Hazafelé ennek
örömére ettem egy nagyon diétás croisantot, aztán siettem haza.
Szerdán megbeszéltem lakótársammal, hogy orvos után találkozunk,
így felhívtam őt....(ja nem, még reggel, miután felkeltem, akkor is
felhívtam, csak arra már nem emlékszem, mert még korán volt) Szóval
árkádnál találkoztunk több, mint fél óra múlva. Beszélgettünk,
elmentünk kiváltani a gyógyszert. Sugár gyógyszertár katasztrófa.
Amúgy is gyűlölök várni, ott még sorszámot is tépjek? Vicc, na nem
lényeg, szépen kivártuk a sort és mintha az ötös lottót nyertem
volna meg, végre mi következtünk. Elterveztem, hogy beülünk egy
teázóba, mert már régen nem beszéltünk. Így elindultunk, a Vámház
krt.-i teázóba. Nagyon jó kis hely, valami van benne, amitől duplán
jó kedvem lesz, egyszerűen elvarázsol. Minden olyan álomszerű,
aranyos eladók, jó berendezések és a fenti rész mindig ÜRES (ettől
függetlenül ne menjen oda senki, mert a fenti rész az enyém),
szóval tökéletes hely. Beszélgettünk, meg sok "hasznos" dolgot
csináltunk, a zene meg olyan filmszerűvé tette az egészet. Jó érzés
volt, hogy őszinte volt velem, annak ellenére, hogy ÉN húztam ki
belőle dolgokat, de ha tudom, akkor felesleges takargatni. Akkor is
úgy gondolom, hogy minden viszonyítás kérdése, mert mindenki követ
el hibákat, csak az nem mindegy, hogy milyeneket (magamból indultam
ki). Jól sikerült a teázás, nem csalódtam ebben a programban,
csodásan éreztem magamat, felvidított. Éppen ezért megbeszéltük,
hogy péntek este elmegyünk együtt valahova(pl. Alcatrazba) A
lesújtó az volt, hogy hamarosan kezdődik a tanfolyam, pedig már épp
kezdtem felszabadulni, jó, nem, már előtte is felszabadult voltam,
csak még tarthatott volna tovább. Ez olyan, mint a nyár...mindig az
megy el olyan hamar, amit élvezünk. Teázó után ÉNYSZ-a felé vettük
az irány és kezdődött az angolozás. A csütörtöki angol nagyon jó
volt, egyszerűen imádom Sandyt =). Angol után siettem haza,
mert apukámmal még volt egy kis dolgom. Apuval elmentünk
kocsikázni, aztán hazahozott és pihentem.....
Péntek: Úgy volt, hogy délelőtt barátnőmmel találkozom, aki nem
adott magáról semmi életjelet, így végül nem vártam rá. Barátja
felhívott, hogy nem eltűnt, csak közbejött neki valami, így csúszik
a program. Mivel egész héten nem beszéltem vele, mindenképpen
átszeretett volna jönni. A délelőtti programból délutáni program
lett... Sokat beszéltük, sétáltunk, ettünk és teáztunk, könnyed nap
volt. A péntek esti programom a lakótársammal meg dugába dőlt. Ez
az én hibám volt, tudom. Ennek ellenére a péntekem is jól sikerült,
RENGETEG témát átbeszéltünk, észrevételeim alapján volt
értelme...
Szombat-vasárnap: Ez az a hétvége, ami teljes mértékben nem úgy
sikerült, ahogyan azt én elterveztem. Téli cipellőt szerettem volna
venni, ami nem valósult meg, találkozni szerettem volna egyik
barátommal, ami szintén meghiúsult, és többet szerettem volna
aludni, az sem igazán jött össze. Helyette tanultam, különtanár
jött hozzám és mindkét nap rokonok tették tiszteletüket
nálam(nálunk).Így sem volt rossz, túl szép lett volna, ha az
lesz, amit én szeretnék. Bevallom, az esetek többségében az
van.......
Tovább »
nem húztak gyűrűt az ujjamra...
Ezen a héten több olyan beszélgetésem volt, aminek
témája a barátság, kapcsolat és "kavarások"....
Eddig is sok barátom volt, és sokan keresték a
társaságomat, de ezen a nyáron még több "rajongóm" lett, amivel nem
igazán tudok/tudtam mit kezdeni. Nem mintha zavarna, hisz' nem
húztak gyűrűt az ujjamra. Imádok új embereket megismerni, de
levetkőzve a naivságot, tisztán kell látni, hogy ki mit akar.
Hirtelen NAGYON sokan lettek körülöttem és ez eléggé
összezavart.
Pár napaja, vagy inkább az előző héten betelt az a
bizonyos pohár...(igaz sokan felhívták a figyelmemet, hogy kicsit
zűrösek lettek a dolgaim és ideje lenne változtatni, szerencsére
időben észbe kaptam) meguntam az éjjeli telefonokat, azt, hogy
mindenki ráncigál mindenhova és hogy mindenki beleszól az életembe.
Tudom, hogy ez az én hibám (is), de nem akartam bunkó lenni, akivel
volt kedvem, azzal találkoztam, de kár volt. Egyik barátnőmnek is
ugyanez a problémája és elhatároztuk, hogy "rendet teszünk".
Most meg azért keresnek minket, mert eltűntünk...ez állandó
körforgás? Nem változott semmi sem, csak elzártam magamat egy
bizonyos "zaklató" rétegtől. Ráuntam, hogy legtöbbször férfi
társaságban vagyok, ezért már 2hete legtöbbször a barátnőimmel
találkozom és ennek köszönhetően sokkal szorosabb lett velük a
barátságom, ennek viszont nagyon örülök. Pasik jönnek-mennek, de a
barátnők azok, akik maradnak. (Szóval megyünk IKEA-ba XD)
Remek érzés, hogy a barátnőim mellettem állnak
mindenben és segítenek, de az erkölcseimre nekem kell ügyelni, nem
nekik.......(ezentúl komolyabban és szelektívebben kezelem a "pasi
ügyeket", illetve megfontolom, hogy kivel találkozom, ki érdemes
arra, hogy időt szánjak rá)
Tovább »
Tánc, tánc, tánc és feszültség
A reggel kicsit álmosan indult, de felhívott Ivó
Szigligetről, aki nyomban felvidított és hangulatba
jöttem.Nemsokára leutazom és újra találkozhatom az ottani
barátaimmal, de előtte még jó sok dolgom van itt
Pesten(khmkhm). Ma 5óra bőven elég volt a suliban, utána jött
a tánc....
Osztlytánccal kezdtünk, ami már nagyon jól megy, jó kis
koerográfia lesz . Többször elpróbáltuk, minden kalppol, sokkal
jobban megy, mint a keringő. Próba után a legtöbben moziba
indultak, nekem más programom volt, de végül én is a mozi mellett
döntöttem, bár utólag belegondolva jobb lett volna, ha árkádba
megyek....
Moziban beszélgettünk, felszínre került néháyn
titok, meg igazság, ami eléggé lesúlytó volt, így mindenkinek rossz
kedve lett, de szerencsére a legtöbb hülyeségen csak nevetni
tudtunk.Kifelé a moziból összefutottam a "lakótársammal", akire nem
számítottam és jelenléte csak fokozta a hangulatot, köszöntem neki
és sietve tovább álltam. Film végére lehiggadtunk, majd suliba
vezető úton loholtunk, hogy levezessük a feszültséget.
Vissazérkeztünk újra suliba, táncpartenerem már
vátr rám. Elkezdődött a keringő próba, nagyon jól éreztem magamat
rajta, ez volt idáig a legjobb, bár nem értem miért kell babás
keringős koreográfia. Tehát a próba elsőfelében tornapteremben
voltunk, második felében udvaron keringőzhettünk tovább, ami
egyáltlaán nem volt jó, zokinban sokkal jobban tudok pörögni
=). Tánc végeztével partneremmel elmentünk egy
szórakozóhelyre.....(ahová nem mentem be.....khmkhm)
Mivel péntek este van, ezért itt az ideje terveket
szövögetni a 7végét illetően. Holnapi külön biológia órám
valószínüleg elmarad, ezért már is több szabadidőm van. Reggel
valószínüleg megtanulom a verst és átolvasom polgárosodást, amiből
hétfőn felelés lesz, brrrrr. Aztán angolra is felkészülök és
természetesen biológiára is :D. Vasárnap úgy néz ki elmegyünk vége
fotókiállításra, de ez szombaton derül ki. Ma Alcatrazba mentem
volna el, de nem volt kedvem elmenni, így jövőhéten pénteken
bepótolom. Jövő' pénteken viszont nagyon forgalmas lesz (már
izgatottan várom ), de a jövő péntekről majd mához egy
hétre.....
Tovább »
Chralie és a csokigyár
A mai nap rettentően hideg fagyos időre ébredtem, fogalmam
sem volt, hogy mit vegyek fel. Csepergett az eső, de nem akartam
esernyőt vinni, mert kitekerte volna a kezemből a szél és
beégetem volna. A mai nap más volt.... matek TZ várt
minket(amire már hetek óta készülök és már alig vártam, hogy
megmutassam, mit is tudok), természetesen csodálatosan sikerült,
mindenki tudtott mindent, na jó nem, de majdnem, a miénk a legjobb
matek csoport. Tanárnő szerint bármire képesek vagyunk, ebben nem
sokat tévedett, mert ha nem voltunk valamiben biztosak, akkor
segítséget kértünk egymástól, legfontosabb az
összetartás Jó kedvemre több tanár is felfigyelt,
biztosan irigyelték tőlem. Drága padtársamat és engem hétfői
feleléssel "jutalamztak" meg óra közbeni poénkodásunk miatt(pedig
az irodalomról, charlie és a csokigyárról és a killerekről
társalogtunk és már készen voltunk az órai munkával, ami utolólagos
ellenőrzés után hibátlanra sikerült), amit a tanárnő nem is érthet,
hisz nem a mi korosztályunk. Azt terveztem, hogy kivételesen nem
készülök szorgosan az irodalom órára, de ezt benéztem. Ez az
esemény nem törte meg a mai nap alakulását és így továbbra is jó
kedvvel múlattuk az időt. Angol órán kaptam kézkrémet, hogy puha
maradjon a kezem és annyira jó illata volt, hogy nem igaz. Hazafelé
siettem, hisze még nyelvtanfolyamra kellett mennem. Szerencsére a
földalatti megállójában az üveglapok tükörként is szolgálnak, így
megtudtam nézni, hogy hajam milyen állapotban van. (azért Eni
megerősítette, észrevétlenül leosont a túloldali megállóban és
megijesztett, de tudom, hogy csak féltékeny, mert neki nem ilyen
rövid frizujáva van....nem lényeg) Tehát hazaérkeztem, ebédeltem,
átnéztem a mai nap tanultakat, majd társalogtam a világhálón.
Astórián találkoztam "lakótársammal", akit már 7 hete nem láttam és
nagyon hiányzott. Nagyon dögös volt, pont úgy ahogy kell. 90perces
okosodás után kilépve az utcára boldogtalanító volt a sötétség és
az emberek tekintete, cseppet sem volt szívderítő látvány. Út
közben papa roach dalaiban merültem el, legalább addig sem láttam a
szemben ülő nő H&M-es zacskóját, amiben új ruha volt, rémes....
Itthon újra tanulásnak álltam, nyelvtanra tanultam hátha a mai
viselkedésem után én leszek az "áldozat" és kíméletlenül faggatni
kezdene. A mai nap fárasztó pillanatait relaxációs fürdővel
pihentem ki. Holnap nehéz nap vár rám. Reggel 8-tól este 6-ig
leszek iskolában a táncpróbák miatt, de nem aggódom, mert van
tehetségem hozzá és SOSEM lépek senki lábára sem. A pénteki nap
folyamán lesz még lyukas óránk, azt hasznosan fotózással fogjuk
eltölteni, mert nincsen megállás. Folyt.Köv.....
Tovább »
